|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 9 találat | lapozás: 1-9 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
Névmutató: Káptalan Erna 2000. szeptember 6.A kolozsvári Báthory István Elméleti Líceumnak új vezetősége van: Csuka Róza igazgató és Káptalan Erna aligazgató, miután Balázs Ildikó, az eddigi igazgató nyugdíjba vonult. Csuka Róza igazgatónő nagy megtiszteltetésnek érzi. hogy a Báthory Líceum tanári közössége őt bízta meg. Szeretné a februári versenyt megnyerni /addig nem végleges a kinevezése/. Az elmúlt évek nyugdíjazásaival gyakorlatilag teljesen megfiatalodott a líceum tanári gárdája. A líceumot reál irányban szeretné fejleszteni. Tavaly az iskola jogot kapott arra, hogy német középfokú nyelvvizsgára felkészíthessen diákokat. Káptalan Erna az elmúlt tanévben is bizonyította, hogy mint aligazgató állja a sarat. /Csomafáy Ferenc: Ápolni a Báthory-tradíciót. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 6./2001. szeptember 24.Idén első alkalommal indít posztliceális szakmai képzőtanfolyamokat Kolozsváron a Báthory István Elméleti Líceum. Káptalan Erna aligazgató és Páll Gyöngyvér közgazdásztanár szerint a hároméves általános orvosi asszisztens (15 hellyel), a kétéves asszisztens menedzseri (25 hellyel), valamint a kétéves könyvelői kurzusok (25 hellyel, utóbbi kettő Phare-program alapján) bárkinek megfelelnek, akik szakemberként keresik helyüket a világban. A nővérképzést szakorvosok tartják. Dr. Fábián András főorvos, az orvosi asszisztensképző tanfolyam vezetője közölte: Ez az asszisztensképző lényegében főiskolának felel meg. /Ö. I. B. [Ördög I. Béla]: Posztliceális szakmai képzés a Báthory-líceumban. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 24./2005. szeptember 12.Kolozsváron a Báthory István Gimnázium aligazgatónője, Káptalan Erna szerint a gimnázium 1100 tanulója és a tanárok bizakodó hangulatban kezdhetik az új tanévet. A tantermek rendbetétele a múlt héten befejeződött, három teljes létszámú első osztály kezd az új tanévben. A Brassai Sámuel Gimnázium igazgatónője, Kósa Mária elmondása szerint végleges kinevezéssel rendelkező tanáraik vannak. Jelenleg a nappali tagozatra hozzávetőlegesen 800 diák jár, az esti tagozaton pedig 300 körüli a diáklétszám. Idén két első osztály indult. Gond van a X. osztályos tankönyvekkel: a tanterv-változás miatt az új tankönyvek fordítása akadályba ütközött, ezért ezek csak a tanévkezdés után fognak megérkezni. Az Apáczai Csere János Gimnázium igazgatója, Wolf Rudolf véleménye szerint a diáklétszám csökkenőben van az alsó tagozat osztályaiban, másrészt pedig az V–VII. osztály délutáni tanítása nem felel meg a szülőknek. Az iskolának ebben a tanévben több mint 650 tanulója van. Jelenleg egy első osztályt indítottak. A Kolozsvári Református Kollégium tanára, László Margit tájékoztatott: a kollégium 265 diákja változatlan körülmények között kezdi a tanévet. Létrejött a három IX. osztály. A János Zsigmond Unitárius Kollégium igazgatónője, Popa Márta a tankönyvek hiányára panaszkodott. Idén egy, 25-ös létszámú első osztályt indítottak, a IX. osztályban pedig két osztály indult: egy a reál és egy a humán tagozaton. Jelenleg 330 diák tanul ebben a tanintézményben. A Római Katolikus Gimnázium igazgatónője, Schuller Hajnal szerint az iskola közel 200 tanulója számára mind a tankönyvellátás, mind a tanerők helyzete megoldott. A Sigismund Toduta Zeneiskola aligazgatója, Máthé Árpád arról számolt be, hogy egy magyar és két román osztály van mindegyik évfolyamon. A Donát negyedi Onisifor Ghibu Természettudományi Gimnázium aligazgatónője, Irsay Mónika szerint iskola összlétszáma 1500 tanuló, ebből közel 300 tanuló jár a magyar tagozaton. A Györgyfalvi negyedi Nicolae Titulescu Általános Iskola aligazgatónője, Tonder Ilona szerint az iskolába hozzávetőlegesen 700 gyerek jár, ebből közel 150 a magyar tagozaton tanulók létszáma. A Monostor negyedi Ion Creanga Általános Iskola aligazgatója, Márk Lajos közölte, az iskola összlétszáma 1100 fő, ebből a magyar osztályban tanuló gyerekek számaránya 27 százalék, azaz közel 400 tanuló. Minden évfolyamon van magyar osztály, sőt: a 7. és 8. osztályban két párhuzamos magyar tannyelvű osztály van – mindegyikben több mint 20 gyerekkel. /Nagy-Hintós Diana: Különösebb gondok nélkül indul az iskola. Országszerte ma kezdődik a 2005/2006-os tanév. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 12./2007. október 22.Káptalan Erna aligazgatónő bevezető szavai után Varga Júlia A kolozsvári jezsuita gimnázium és akadémia hallgatósága 1641–1773 (1784) /Budapest, 2007/ című adattárát dr. Sipos Gábor történész, az Erdélyi Múzeum-Egyesület alelnöke mutatta be október 19-én a Báthory-líceum dísztermében. A diákok adataiból kiderül, hogy döntő többségük székelyföldi volt, de szép számban akadt közöttük csángómagyar is. Dr. Szögi László, a budapesti Egyetemi Könyvtár főigazgatója a Felsőoktatástörténeti Kiadványok című sorozatot mutatta be, amelynek hatodik láncszemeként jelent most meg Varga Júlia munkája. A fiatal szerző marosvásárhelyi származású budapesti kutatóként elkötelezettje az erdélyi múlt levéltári feltárásának. /Ö. I. B. : Oktatástörténet, 300 éve. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 22./2008. november 20.A parlamenti választások miatt több hetet várathat magára a sikeres versenyvizsga révén elfoglalt iskolaigazgatói és aligazgatói kinevezések minisztériumi megerősítése. A Kolozs Megyei Tanfelügyelőség összesen hetven igazgatói és aligazgatói állást hirdetett meg, ebből 57-et sikeresen elfoglaltak. Az üresen maradt 13 közoktatási intézményvezetői helyet ideiglenesen kinevezett személyekkel töltik be. A mandátumok négy évre szólnak. Kolozsváron Popa Márta, a János Zsigmond Unitárius Kollégium igazgatója, Káptalan Erna, a Báthory István Elméleti Líceum aligazgatója és Wanek Judit, az Apáczai Csere János Elméleti Líceum aligazgatója vette sikeresen az akadályokat, s jutottak újabb négyéves mandátumhoz. Vörös Alpár fizikatanár, aki Wolf Rudolf hirtelen bekövetkezett halála óta tölti be az Apáczai-líceum ideiglenes igazgatói tisztségét, most sikeresen versenyvizsgázott. Hasonló helyzetben van Iszlai Enikő magyartanár, aki április végétől töltötte be a Brassai Sámuel Elméleti Líceum aligazgatói tisztségét, sikeres versenyvizsgája négyéves mandátumot jelent. „Az iskola vezető tanácsa felterjeszti a minisztériumba a kinevezésemhez szükséges kérést, remélhetőleg pár héten belül megjön a szaktárca jóváhagyása is, s ezután elkezdhetem négyéves igazgatói mandátumomat” – nyilatkozta Vörös Alpár, aki az egyetem elvégzése óta, 1997-től folyamatosan az Apáczai-líceumban tanít. Az Apáczainak jelenleg 580 tanulója van. /N. -H. D. : Minisztériumi jóváhagyásra várnak az iskolavezetők. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 20./2009. június 12.Négy szívből jövő írás búcsúztatta a váratlanul elhunyt Tőkés Eleket, a Báthory István Elméleti Líceum népszerű igazgatóját. – Sárkány Jenő tanártársa közel 30 esztendőn át volt barátja, tanúja Tőkés Elek életútjának, aki a nyelv és közösség szolgálatát végezte. – Péter Tünde, főtanfelügyelő-helyettes emlékeztetett: az idei tanév tragikusan kezdődött és tragikusan ért véget. 2008. szeptember 11-én itt, a Házsongárdban búcsúztak dr. Wolf Rudolftól, az Apáczai-líceum igazgatójától. Most ismét kevesebbek lettek, gyászol a Báthory-líceum, kiváló pedagógusát és nagy igazgatóját veszítette el egy személyben. Közössége és nemzete iránti elkötelezettsége példaértékű volt. – Vekov Imre a diákok nevében búcsúzott az eltávozott igazgatótól. – Káptalan Erna, a Báthory István Elméleti Líceum aligazgatója hangsúlyozta, a líceum nem egy igazgatót veszített el, hanem a Nagy Igazgatót. / In memoriam. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 12./2010. január 11.Tizenegy pedagógus vehetett át életmű-díjat a szaktestülettől – A kétévente átnyújtott elismerési lehetőség az Ezüstgyopár-díj odaítéléséhezA Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének (RMPSZ) Kolozs megyei szervezete szombaton, a Báthory István Elméleti Líceum dísztermében, adta át a 2009-es évi érdemes oktató-nevelő díjat tizenegy Kolozs megyei pedagógusnak, több évtizedes pedagógusi tevékenységük méltánylása céljából. Az 1996-ban létrehozott díjat eleinte évente, majd 2000-től kezdődően kétévente adják át nyugdíjas vagy nyugdíjhoz közel álló pedagógusoknak. Az esemény Tárkányi Erika Tímea, Kolozs megyei RMPSZ-elnök beszédével kezdődött, majd a laudációk felolvasása következett. Az idei díjazottak a következők: Almássy Mária tanár, Halmágyi Endre és Halmágyi Gizella tanító, Jakab-Medvéssy Erzsébet tanár, Jancsik Edit óvónő, Kassai István és Karsay József tanár, Kovács Valéria tanító, Lendek Erzsébet és Szabó Bertalan tanár, valamint Szekerán István tanító. A rövid műsorban közreműködött a Báthory-líceum és a S. Toduţă Zenelíceum néhány diákja. „Nagy öröm számunkra, hogy ezen a napon a figyelem és az érdeklődés középpontjába kerülnek azok a pedagógusok, akiket méltónak talált erre a díjra a pedagógusszövetség megyei választmánya – a volt tanítványok és pedagógus kollégák javaslatai alapján. Az érdemes oktató-nevelő díj egy küzdelmes, a pedagógusi szakmát hivatásnak tekintő életpálya elismerése. Ezt az életutat nemcsak a magas szintű szakmaiság jellemzi, hanem túlmutat az oktatás keretein, fontosnak tartva a közösségépítő szerepkört is, ahol a megtartó erő a hűség: egy nemzethez, egy közösséghez, a vállalt hivatáshoz” – hangzott el Tárkányi Erika – Tímea RMPSZ-elnök beszédében. „Almássy Máriának, a dési Andrei Mureşanu Líceum kémiatanárának szívügye volt a minőségi oktatás. Pontosan felmérte minden diák képességét, de azt is tudta, hogyan kell értékké tenni azt, ami minden diák szívében ott van. Ő volt számomra az ideális tanár és a példakép”, tudtuk meg Bentia Annamária laudációjából. A tanítóházaspár Halmágyi Endréről és Gizelláról elfogultság nélkül vélekedett a laudációban lányuk, Jakab Gizella: „Édesapám dinamikus és jó szervezőként rengeteg tevékenységben vett részt, a tanulók tudásának gyarapítása érdekében állandóan vetélkedőket szervezett az osztályok, illetve a szomszéd falvak tanulói között is. Író-olvasó találkozók lebonyolításában is részt vállalt: neki köszönhetően maradt meg bennem gyerekkori emlékként Kányádi Sándor és Banner Zoltán előadása. Édesanyám tanítóképzőt végzett, ám volt, amikor óvónőként dolgozott. Varrottasai több országba eljutottak. Nőtársait varrásra és hímzésre tanította”. „Az iskolában sikernek számít, ha a tanulónak nem rándul görcsbe a gyomra, amikor elkezdődik az óra, és otthon arról mesél: milyen érdekes dolgokat tanult aznap. Valahogy így voltam én Jakab-Medvéssy Erzsébet matematika óráival. A tanárnőt szaktanárként és osztályfőnökként egyaránt szerették. Tanárkollégáival is megtalálta a közös hangot” – így vélekedett laudációjában Kaupert Melinda. „Az emlékek tárában megkeresni harmincnyolc dolgos év értékeit úgy, hogy az aktív kolleganők számára tanulságos legyen, nehéz feladat. Jancsik Edit óvónő elsősorban a gyermekek szépérzékét fejlesztette. Ugyanakkor növendékeinek kifejezőkészségét verstanítással és meséléssel fejlesztette olyan szintre, hogy később a tanítónők elismeréssel adóztak munkájának”, hangsúlyozta a laudációban Pálffi Éva. „Engem Kassai István tanár biztatott arra, hogy a pedagóguspályát válasszam. Amikor növendéke voltam, csodálattal figyeltük, ahogy a tanár úr mindenki arcára mosolyt varázsolt. Köszönöm a sorsnak, hogy megismerhettem és tanulhattam tőle” – mondta Németh Margit tanító, majd arra buzdította Kassai Istvánt, hogy a tordai magyarság körében még sokáig tevékenykedjen. „Karsay József földrajztanár hozzájárult a Györgyfalvi-negyed 1-es számú Általános Iskola arculatának kialakításához. Huszonhat éven át látta el az említett tanintézet aligazgatói tisztségét. Volt diákjai nem felejtették el, és ma is megkérdezik tőlem: hogy van, mit csinál Karsay tanár úr, volt aligazgatónk? Erre én csak annyit válaszolok, hogy jól van, és ma is az iskoláról álmodik”– vélekedett Lőrincz Ernő. Ezt követően Karsay József kifejtette a kolozsvári lakónegyedi iskolák elnéptelenedése miatti aggodalmát. „Kovács Valéria tanító harminc éven át dolgozott a Báthory-líeumban úgy, hogy igazgatói mindig meg voltak elégedve a munkájával. Lehettek is, hiszen munkáját az igényesség, pontosság és ötletesség jellemezte. Nagy odaadással, teljes erőbedobással dolgozott, mindig a tökéletességre törekedve. Szeretett bennünket és bízott bennünk, akár egy édesanya. A mai napig az én szeretett tancim volt és marad” – közölte Káptalan Erna. „Lendek Erzsébet matematikatanár tevékenységét a hivatástudat, az odaadás és a következetes munka jellemezte. Osztályfőnökként igazságos volt, és nagy hangsúlyt fektetett diákjai magyarságtudatának fejlesztésére, a hit, a tisztelet és szeretet megszilárdítására” – tudtuk meg Kerekes Andrea laudációjából. Válaszképpen a díjazott kifejtette: a pedagógusi pálya volt a hivatása és a feladata, de nagyon örül tanítványai sikereinek. „Meglepetés számomra ez a díj, és talán nem is érdemlem meg”, mondta szerényen Lendek Erzsébet. „Szabó Bertalan matematikatanár óráin mindig csendben, fegyelmezetten dolgoztak a gyerekek. Nyugdíjasként is számíthatnak rá a Brassai-líceumban: ha szükséges, szívesen segít. Nem csak tudást, hanem erkölcsi értékeket is kaptunk tőle, és számomra Berci bácsi ma is példakép” – mondta Farkas Mónika, aki visszaemlékezett a Szabó Bertalan által szervezett kirándulásokra is. Virág Erzsébet az utolsó díjazottról, Szekerán István tanítóról mondott laudációt, aki családi okok miatt nem vehetett részt az ünnepségen. „Gyermekkori emlékem: harmadikos vagyok, és a szilágyfőkeresztúri kultúrotthon színpadán állok varázslónak öltözve. A hátam mögött csodálatos palota, amelyet a tanító bácsi készített, és ő állította színpadra a tanév végi mesejátékot is”, emlékezett vissza Virág Erzsébet, majd miután felsorolta a tanító életútjának fontosabb állomásait, kitért arra is, hogy Szekerán István volt az, aki 2006-ban – 45 évi kihagyás után – újraindította a Beszterce-Naszód megyei Óradnán a magyar nyelvű oktatást Bauer-Madarász Ilonával közösen. A tizenegy díjazott mellett most adták át Halmos Katalin zenetanárnak az októberben Szovátán neki ítélt Ezüstgyopár díjat is, mivel a tanárnő objektív okok miatt nem vehetett részt azon az ünnepségen. Az ünnepi eseményen Udvary Tímea és Szabó Brigitta, a Báthory-líceum diákjai szavaltak, valamint hangszeren közreműködött Túrós Klára, Gombás Brigitta, Müller Márta és Fodor Ilka Borbála, a S. Toduţă Zenelíceum diákjai. A díjazottak emléklapot és könyvjutalmat kaptak. A laudációk felolvasása után Tárkányi Erika Tímea Kolozs megyei RMPSZ-elnöktől megtudtuk: a most átadott érdemes oktató-nevelői díj birtokosait Ezüstgyopár díjra jelölhetik. Ezt az országos szintű kitüntetést kétévenként adják át Szovátán, a pedagógusszövetség ottani székhelyén. NAGY-HINTÓS DIANA. Forrás: Szabadság (Kolozsvár) 2013. augusztus 23.Tonk Márton: több erdélyi magyar gyereket!A Sapientia – EMTE Óváry-termében a tehetséggondozásról tartottak kerekasztal-beszélgetést, Aáry Tamás Lajos, a magyarországi oktatási jogok biztosa moderálásával. Szenkovics Dezső, a Sapientia főtitkára bevezetőjében elmondta: már hagyományszámba megy, hogy a magyar napok alkalmával a Sapientián kerekasztal-beszélgetést tartanak. Aáry Tamás Lajos először az oktatás és a tehetséggondozás fontosságáról kérdezte a jelen levő szakembereket. Bodnár Gabriella (Nyugat-magyarországi Egyetem) szerint a legfontosabb az, hogy az oktatás, a tudásszerzés élmény legyen a fiatalok számára, mert ha ez nem valósul meg, akkor értelmét veszti az oktatás és egyáltalán a munka. Antall Péter (Antall József Tudásközpont) szerint a tehetséggondozás azért fontos, hogy a fiatalok minél hamarabb rájöjjenek tehetségükre. Tonk Márton, a Sapientia kolozsvári karának dékánja azt hangsúlyozta: az egyetemek már kevésbé tölthetik be tehetséggondozói szerepüket. A folytatásban Bodnár Gabriella a Nyugat-magyarországi Egyetemen folyó tehetséggondozási programot, Antall Péter az édesapjáról, Antall József néhai kormányfőről elnevezett tudásközpont tevékenységét mutatta be. Somai Józseftől pedig megtudtuk: tíz év alatt a Nyilas Misi Tehetséggondozó Egyesület évente 120 ezer forintnak megfelelő ösztöndíjat oszt ki; az ösztöndíjas középiskolásaik száma az évek során elérte a 3000-et. Idén 384 diáknak adnak éves ösztöndíjat. A középiskolások ösztöndíj-programja mellett beindult az egyetemi hallgatók támogatása is, és csatlakoztak a magyarországi tehetségkutatási mozgalomhoz. Aáry Tamás Lajos ennek kapcsán azt elevenítette fel, hogy milyen felemelő élmény volt számára, amikor tegnapelőtt ellátogatott a János Zsigmond Kollégiumban működő tehetségponthoz. Az egyetemen zajló tehetséggondozás két követelménye Tonk Márton szerint az, hogy legyenek kis létszámú csoportok, amelyek megkönnyítik a hallgató és az oktató közötti személyes kapcsolat kialakítását, illetve, hogy az egyetem szakkollégiumok keretében tehetséggondozó programokat indítson. – Ameddig a magyar állam partner abban, hogy a Sapientián kis létszámú szakokat hirdessünk meg, ezt az utat kívánjuk bejárni – utalt Tonk Márton a Sapientia szerencsés helyzetére, majd azt is hozzátette, hogy a Sapientián már működnek a szakkollégiumok, és idén nyáron aláírtak egy egyezményt a pécsi egyetemmel, a tehetséggondozás támogatása érdekében. Végül Aáry Tamás Lajos feltette azt a kérdését, amit egy nappal korábban az erdélyi magyar siket- és nagyothalló gyermekek oktatása kapcsán is megfogalmazott: a jelenlévők milyen gondot szeretnének megoldani, ha lenne egy varázspálcája? Válaszában Káptalan Erna, a Báthory-líceum igazgatóhelyettese olyan tehetséges gyerekeket kért, akik érdeklődnek a matematika és a természettudományok iránt; Popa Márta, a János Zsigmond Kollégium igazgatója pedig tehetséges tanárokat. Bodnár Gabriella azt szeretné, ha az egyetemek vezetői nagyobb fontosságot tulajdonítanának a tehetséggondozásnak, Antall Péter pedig azt, hogy a magyar fiatalok találják meg jövőjüket a Kárpát-medencében, és ne menjenek innen el. Somai József a romániai tehetséggondozás felzárkózását kérné az erdélyi magyar és a magyarországi tehetséggondozáshoz, a legfrappánsabb választ azonban Tonk Márton adta: minél több erdélyi magyar gyereket kért. Szabadság (Kolozsvár) 2013. augusztus 29.Csúcs tehetséggondozásA kolozsvári EMPIRX Egyesület tehetséggondozási projektje a 10-12 éves diákok természettudomány iránti érdeklődésének felkeltését ösztönzi. A célja, hogy megkeressék a tehetséges iskolásokat, hozzáértő módon figyelmüket a jelenségek megfigyelésére, kísérletekre irányítsák, játékos formában. A tevékenység része az Erdélyi Tehetségsegítő Tanács 2013-as „ A siker útja: nyári tehetséggondozási programok Erdélyben” című projektnek. A projekt kidolgozásának folyamatáról, a tehetséggondozás módszertani problémáiról kérdeztem Káptalan Ernát, a Báthory István Elméleti Líceum fizika tanárnőjét, az EMPIRX Egyesület tagját. – Ez az egyesület a természettudományok, elsősorban a fizika népszerűsítésével és tehetséggondozással foglalkozik. Ez egy régi álmom, hogy már az elemi osztályos diákokat megnyerni a természettudományok számára. Méghozzá a gyakorlati tapasztalat által szerzett információk, a játékos tanulás segítségével – mondta a tanárnő. Rácsodálkozás a világra – Elsősorban kísérletekre gondolok, ahol a tanulók megtapasztalják a jelenséget, rácsodálkoznak, az érdeklődésüket felkeltjük. Az lenne a további cél, hogy gyakorlatilag „híveket” toborozzunk a FIZIKÁNAK. Nagyon fontos, hogy a természettudományokat és matematikát elsajátítsák, mert a matematika nélkül nem megy. Matematika nélkül csak egy szép mese. Természettudományokat és matematikát tanulják azért, hogy tudományok irányába, illetve a műszaki tudományok irányába tájékozódjanak. Jelenlegi helyzet az, hogy jóformán nincs mérnök, gépészmérnök. Nem lehet mindenki informatikus. Az igaz, hogy az informatika segítségével sok mindent meg lehet oldani, de nem mindent. Jelenleg a reálbeállítódási gyermekek zöme az informatika fele halad. Az élet elvárása egy kicsit más. A gépészmérnöknek be kell mennie a gyárba, ott kell irányítani a munkafolyamatot. Észre kell venni bizonyos a termeléssel kapcsolatos folyamatokat, néha bepiszkolódik, néha „forró” a környezete, attól függően, hol van. A társadalom nem tud csak számítógépekkel megélni. Mert a számítógép is egy gépet vezérel, amikor egy nagyon modern gyártási sorról van szó. Jelen pillanatban nincs megfelelő számú mérnök. Ez lényeges probléma, és viszonylag kevesen érdeklődnek e szakma iránt. De a tudományok irányában még vannak olyan „megszállottak”, akik az egyetemi tanulmányok során kutatással akarnak foglalkozni. Tehetséggondozó program előkészítése Az EMPIRX Egyesület ezt szeretné elérni a természettudományok területén. Ezért vagyunk Kalotaszentkirályon, ahol egy olyan program előkészítőn veszünk részt matematikusokból, fizikusokból, biológusokból, tanítónőkből álló kis csapattal, amely előkészítené ezt a tevékenységet. Tehát egy ilyen vegyes csapattal készítjük elő azt a tevékenységet, ami szeptember első heteiben kezdődik, amely IV.- V. osztályos gyermekeket célozza meg. Azokat a diákokat, akiket érdekelnek a természettudományok, és elsősorban a fizikára fókuszáló gyermekeket. Szeretnénk felkelteni az érdeklődésüket. Célunk, hátha sikerül hosszútávon felkelteni az érdeklődést. – Minek köszönhető a diákok fizika, mint tantárgy iránti érdeklődésének csökkenése, hogy jutott ide a valamikor olyan „fontos” fizika? Az egyik lényeges dolog, hogy nem érettségi, nem vizsga tantárgy. Az egyetemi felvételik majdnem megszűntek. Nincsenek azok a megmérettetések. Tehát az érettségin nem kötelező tantárgy. Azok az időszakos vizsgák, amik a mai időkben zajlanak, nem kötelező a fizika. Valamikor volt X. osztály után olyan megmérettetés, ami a fizikára, mint tantárgyra is vonatkozott. – A kellőképpen át nem gondolt tanügyi rendeletek is okozhatták? Ma már nagyon sok minden megváltozott. Más a társadalmi háttér, az életvitel. Ma már tanítani elég nehéz. A ma gyermeke ahhoz van szokva, hogy másodpercenként újabb képek kerülnek szeme elé, akár rajzfilmen, akár a televízióban. Ez szerintem nem hat pozitíven a gyermek fejlődésére. Egy felgyorsult életnek vannak előnyei és vannak hátrányai. Az idegesség fokozódik a gyermek életében, és valahol elveszti azt a türelmét, amivel rácsodálkozzék egy jelenségre. Azt a türelmet, mely a nagyon kemény munkához szükséges. Ezeken az előadásokon kap egy pluszt, ezzel az információ áradattal. A ma a diákoknak annyi információja, van, hogy messze meghaladja mennyiség szempontjából a régebbi korosztályok tájékozottságát. Viszont nincs az az egészséges hozzáállása, akár a természethez sem. Kimegyünk a természeti környezetbe, leülünk, megfigyeljük a jelenségeket. Márpedig a természettudomány nem létezik anélkül, hogy rácsodálkozzunk a világra. – Kalotaszentkirályon összejött egy nagyon jó csapat, jobbnál jobb ötletek hangzottak el. Mi volt az, ami a legérdekesebb megnyilvánulásnak mondható? Két dolgot emelnék ki. Az egyik, hogy olyan nagyon lelkes csapat alakult meg, amely tényleg dolgozni szeretne. Aki meg is fogja valósítani, vállalván, hogy ezeket az órákat meg is tartja. A mostani megbeszélésen már megszülettek, hetekre bontottan, a vázlatok. Megvannak az elképzelések, mit kell tenni ebben az irányban. Milyen kísérleteket, jelenségeket fognak bemutatni, milyen sorrendben. Ez most összeállt. Milyen játékokat szerveznek a témával kapcsolatban, vagy lazítás céljából. A másik érdekessége, hogy lehetett látni, érezni azt az óhajt és lendületet, akaratot, munkakedvet, motivációt, amely a csapatot összefogja. Komoly vita alakult ki, a pro és kontra vélemények fogalmazódtak meg. Végkövetkeztetés, nagyon sokat kellene tudni a tanárnak. Három egyetemet kellene ehhez elvégezni, ha hiteles és szakmailag tökéletes akar lenni. Ha külön tanítják a tantárgyakat, akkor ez egyik probléma. Ha pedig valaki az interdiszciplináris ismereteket tanítja, akkor nem tud olyan szakmai felkészültséggel rendelkezni. A természettudományok nem játék, óriási tananyagot jelent. Végkövetkeztetés, egy ember nem tudja előadni az egészet. A mai gyermek annyira tájékozott, olyan kérdésekkel jön az órára, hogy a tanárnak magabiztosnak, tájékozottnak kell lennie ahhoz, hogy meg tudjon felelni. Gyakorlatilag, középen van a jó út, az igazság. A legjobb az lenne, ha egy órára legalább két tanár, esetleg három tanár, menne be. Ez lenne a csúcs tehetséggondozás, hogy mindenki a saját szakterületén szaktekintély legyen, és akkor ténylegesen olyan élményt és olyan hiteles információt is adna a gyermeknek, mely kiváltja a fiatalok nagyfokú érdeklődését. Ehhez különleges csapatmunka kell, ami napi három órát igényelne. De a gyermek figyelmét nem is lehetne lekötni ennyi időre. Marad napi egy- két kísérlet, természetesen egy kis játék. Itt nagyon fontos a tanítónők tevékenysége. Ha a projekt eredményes lesz, akkor az eredményeket, nyomtatott formában, a tanítók és tanárok rendelkezésére bocsátják. Csomafáy Ferenc erdon.ro lapozás: 1-9
(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
